"BEÜLT MÖGÉM A FÉRJEM ÉS AKKORA ERŐT ÉREZTEM MAGAMBAN, HOGY UTÁNA SZEMPILLANTÁS ALATT MEGSZÜLETETT..."

  • 2020/05/08 13:49

Egy újabb erőt adó szüléstörténet, ahol az apuka és anyuka ereje együttesen segíti a babát a világra.

"A Róbert Kórházban született kislányom április 30-án, így még azelőtt, mielőtt a tesztelés bevezették. Ettől függetlenül izgultunk, hiszen mindenáron családi szobába szerettünk volna kerülni a férjemmel és tudtuk, hogy ha nincs szabad szoba akkor ez nem fog sikerülni... Szerencsénkre együtt tölthettük az első éjszakákat. Figyelnünk kellett, hogy nem hagyhatjuk el a gyerekágyas osztályt, így listát készítettünk, hogy véletlenül se hagyjuk itthon semmit, illetve betáraztunk 7Days croissantból, hogy a szülőszobán is legyen valami gyors kaja a szőlőcukor mellett, illetve, ha pont úgy jönne ki a lépés, hogy éjszaka indul be a szülés akkor a reggeliig kibírjuk. :) A saját szobánkon és a szülőszobán kívül kötelező volt a maszkviselés, de szerencsére ennél komolyabb intézkedések minket még nem érintettek.
Nálam reggel kezdődtek a fájások fél 7 körül. Előtte lévő napokban folyamatosan távoztak a nyákdarabok, így sejthetni lehetett, hogy nemsokára beindul a buli :) Viszonylag erős fájásaim voltak rögtön, mert 4 percenként 30-40 másodperces fájásokat éreztem. Felhívtam a szülésznőt és megbeszéltük, hogy várjunk egy órát, addig próbáljam meg magamnak kitapogatni a méhszájat. Annyira lent volt a kislányunk feje, hogy egyszerűen nem tudtam elérni a méhszájamat, így egy óra múlva amikor visszahívtam, csak annyit mondtam, hogy a fájások még mindig ugyan olyan erősek. Megbeszéltük, hogy fél 11-kor találkozunk a kórházban. A kórházba érve, már 4-5 cm-es volt méhszájam. Vajúdás során a kádban pihentem, ami nekem nagyon jól esett és kicsit enyhítette a fájásokat... Sőt annyira, hogy kicsit lelassult az egész folyamat, de nem bántam, mert így a fájások szüneteiben kicsit tudtam pihenni. Sőt el is szundítottam ezekben az időben. A burok is a kádban repedt meg, azonban nekem ott nem volt komfortos amikor beindultak a tolófájások, így kiszálltam és rengeteg pózt kipróbáltunk: bordás falnál, ágyon oldalt fekve, ágyon könyökölve, négykézláb... Ezek annyira nem működtek nekem. Végül a tipikus szülőpóz volt számomra a befutó, amit Piroskával is gyakoroltunk nemcsak a tornákon, hanem az apás szülésfelkészítőn is: Beült mögém a férjem és akkora erőt éreztem magamban, hogy utána szempillanatok alatt megszületett,  mindenféle fájdalomcsillapítás és gátmetszés vagy beavatkozás nélkül a lánykánk 16:19-kor. :) (Bár kicsit szakadt a gát, amit varrni kellett, de hamar rendbe jött.) Leírhatatlan érzés volt a kezeinkben tartani és azóta is rengeteg örömöt és boldogságot okoz nekünk (azon túl, hogy sose gondoltam, hogy egy-egy piros pötty megjelenése akkora stresszt jelent szülőként... mi lesz még később?! )
Utólag visszagondolva nagyon jó lett volna, ha figyelek a légzésre is, de valahogy annyi mindent történt a szülés alatt, hogy csak később jutott eszembe, hogy itt úgy kellett volna lélegezni, ahogy Piroskával tanultuk."

Rita, 29 éves